Wire And Cable Compound Manufacturers

Milyen különbségek vannak a huzalok és kábelkeverékek alkalmazása során a különböző típusú kábelekben (például erősáramú kábelekben, kommunikációs kábelekben stb.)?

Jelentős különbségek mutatkoznak a huzalok és kábelkeverékek alkalmazásában a különböző típusú kábelekben, elsősorban az anyagválasztás, a funkcionális követelmények és a teljesítményoptimalizálás tekintetében. Íme néhány lényeges különbség:

Tápkábel:
Szigetelőanyaggal kapcsolatos követelmények: Az erősáramú kábeleknek nagy feszültségellenállású és jó szigetelési tulajdonságokkal rendelkező vegyületeket kell használniuk, például térhálósított polietilént (XLPE) és etilén-propilén gumit (EPR), hogy biztosítsák a biztonságos működést magas feszültségen.
Hőállóság: A tápkábeleket általában nagy mennyiségű áram továbbítására használják, ezért a vegyületeknek jó hőállósággal kell rendelkezniük. A magas hőmérsékletnek ellenálló anyagokat gyakran használnak a kábelek elöregedésének vagy károsodásának megakadályozására magas hőmérsékletű környezetben.
Lángállóság: Az erősáramú kábeleket gyakran olyan helyzetekben használják, amelyek nagy biztonságot igényelnek, ezért az égésgátló tulajdonságok nagyon fontosak. A tűz terjedésének megakadályozására általában fluor- vagy halogéntartalmú égésgátló anyagokat használnak.

Kommunikációs kábel:
Alacsony jelinterferencia: A kommunikációs kábelekhez, koaxiális kábelekhez és optikai szálas kábelekhez jó elektromágneses árnyékolási tulajdonságokkal rendelkező vegyületekre van szükség a jelinterferenciák csökkentésére és a nagyfrekvenciás jelek teljes átvitelének biztosítására.
Alacsony dielektromos állandó: A kommunikációs kábelekben található szigetelőanyagoknak (például expandált polietilénnek) alacsony dielektromos állandóval és alacsony veszteséggel kell rendelkezniük a jelátviteli sebesség növelése és a jelgyengülés csökkentése érdekében.
Környezeti ellenállás: A kommunikációhoz használt optikai szálas kábelek külső burkolatának tartósnak és korrózióállónak kell lennie, általában polietilént vagy polivinil-kloridot használva, hogy megbirkózzanak a bonyolult kültéri környezetekkel és a föld alatti fektetési követelményekkel.

Ipari vezérlőkábel:
Vegyi ellenállás: Az ipari vezérlőkábelek általában ki vannak téve különféle kémiai környezeteknek, ezért a vegyületeknek jó vegyszerállósággal kell rendelkezniük, például PVC vagy TPU anyagokat kell használni a savas, lúgos és olajos ipari környezet megbirkózása érdekében.
Rugalmasság: Az ipari alkalmazásokban a vezérlőkábeleket gyakran többször meg kell hajlítani, ezért a keveréknek jó rugalmassággal és mechanikai tartóssággal kell rendelkeznie, általában puha gumi anyagok, például neoprén felhasználásával.

Autókábelek:
Magas hőmérséklet- és olajállóság: Az autóipari kábeleknek ellenállniuk kell a motortér magas hőmérsékletének és az olajnak való kitettségnek, ezért magas hőmérsékletű és olajálló vegyületeket, például hőre lágyuló poliuretánt (TPU) és olajálló gumianyagokat használnak.
Kopásállóság és rezgésállóság: Mivel az autókábeleknek meg kell birkózni a jármű vibrációjával és kopásával, a külső köpeny anyaga általában nagy kopásállóságot és rezgésállóságot igényel.

Száloptikai kábel:
Védje az optikai szálat a mechanikai sérülésektől: Az optikai kábel összetételének jó puffer- és nyomásállóságúnak kell lennie. Az optikai szál mechanikai sérülésektől való védelmére általában speciális töltőanyagokat vagy habosított polimereket használnak.
Nedvességálló teljesítmény: Annak elkerülése érdekében, hogy az optikai szálat nedvesség befolyásolja, és ne befolyásolja a jelátvitelt, a külső burkolatnak kiváló nedvességálló tulajdonságokkal kell rendelkeznie, például vízálló polietilén vagy polimer bevonattal.

Mi alapján választják ki a huzal- és kábelkeverékek tűzállósági és égésgátló tulajdonságait?

A huzal- és kábelkeverékek tűzállósági és égésgátló tulajdonságainak kiválasztása során a következő kulcsfontosságú tényezők főként a következőkön alapulnak:

1. Alkalmazási forgatókönyvek és biztonsági követelmények
Épületeken belüli kábelek: Az épületeken belül (lakó- és kereskedelmi épületekben) használt kábelek általában nagyobb égésgátló tulajdonságot igényelnek, hogy tűz esetén megakadályozzák a láng gyors terjedését a kábelen. A vonatkozó szabványok, mint például az IEC 60332 vagy az UL 94, nagyon szigorú égésgátló követelményeket írnak elő a kábelanyagokra vonatkozóan.
Ipari környezet: A magas kockázatú környezetben, például vegyi üzemekben, olaj- és gázipari létesítményekben a kábelkeverékeknek nemcsak égésgátlónak kell lenniük, hanem nagyobb tűzállósággal is kell rendelkezniük, például meg kell őrizni a szigetelést és a szerkezeti integritást rendkívül magas hőmérsékleten.
Alagutak és metrórendszerek: Az ilyen zárt terekben lévő kábelkeverékeknek nemcsak égésgátlónak kell lenniük, hanem rendkívül alacsony füst- és nem mérgező kibocsátási jellemzőkkel is kell rendelkezniük, hogy csökkentsék a személyzetet fenyegető tüzek veszélyét.

2. Égésgátló fokozat
Közönséges égésgátló: Az általános égésgátló követelményekhez gyakran választanak halogéntartalmú vegyületeket (például polivinil-klorid PVC-t). Ez az anyag a tűzben halogéngáz felszabadulásával elnyomja a lángok terjedését, de mérgező füstöt termelhet.
Alacsony füsttartalmú, nulla halogén (LSZH): A tűz toxicitásának és füstjének csökkentése érdekében számos nagy igényt támasztó alkalomban (például nyilvános helyeken, metrókban, alagutakban) alacsony füsttartalmú, nulla halogéntartalmú anyagokat használnak, mint például poliolefinek, módosított PE és EVA. Az LSZH anyagok kevesebb füstöt termelnek és égéskor nem bocsátanak ki mérgező gázokat.
Tűzálló anyagok: Ha tűz esetén meg kell őrizni a kábel működőképességét, tűzálló anyagokat, például szilikagélt és ásványi anyagokat használnak. Ezek az anyagok megőrzik a kábel szigetelési tulajdonságait magas hőmérsékleten, lehetővé téve, hogy tűz esetén továbbra is áramot adjon vagy jeleket továbbítson.

3. A vegyületek összetétele
Halogéntartalmú égésgátló anyagok: Az olyan vegyületek, mint a PVC, amelyek halogénelemeket, például klórt és brómot tartalmaznak, elnyomják az égési reakciót azáltal, hogy hidrogén-halogenid gázt bocsátanak ki a lángban. Az ilyen típusú anyagok jó égésgátló tulajdonságokkal rendelkeznek, de tűzben mérgező gázokat és sok füstöt termelnek.
Halogénmentes égésgátló anyagok: A halogénmentes anyagok, például a polietilén (PE) és a polipropilén (PP) égésgátló tulajdonságokat érnek el égésgátló töltőanyagok, például alumínium-hidroxid (ATH) és magnézium-hidroxid (MDH) hozzáadásával. Ez az anyagtípus égéskor nem termel halogéngázt, és magas környezetvédelmi követelményeket támasztó alkalmakra alkalmas.
Kerámia keverékek: Tűzálló kábelekhez speciális kerámiás összetevőket használnak. Magas hőmérsékleten ezek az anyagok képesek kemény védőréteget képezni, amely megőrzi a kábel szerkezeti integritását.

4. Hőmérséklet-tűrés
A környezeti hőmérséklet, amelyben a kábelt használják, és a szélsőséges hőmérséklet, amikor tűz keletkezik, szintén befolyásolja a keverék kiválasztását. A tűzálló kábeleknek általában 800 °C-ot vagy akár 1000 °C-ot meghaladó hőmérsékleten is fenn kell tartaniuk működőképességüket, és gyakran használnak térhálósított polietilént (XLPE), etilén-propilén gumit (EPR) vagy ásványi szigetelésű kábeleket (például magnézium-oxidot). kábelek).

5. Mechanikai tulajdonságok
A lángállóságon és tűzállóságon túlmenően a kábelkeverékeknek jó mechanikai tulajdonságokkal is kell rendelkezniük, például kopásállósággal, ütésállósággal és rugalmassággal, különösen a hosszú távú felhasználási folyamat során, hogy hatékonyan ellenálljanak a külső tényezőknek, például a kopásnak és a korróziónak. Az égésgátló adalékok nem befolyásolhatják a vegyület alapvető fizikai tulajdonságait.

6. Szabályok és szabványok
A különböző iparágakban és alkalmazásokban egyértelmű előírások és szabványok vonatkoznak a kábelkeverékek lángállóságára és tűzállóságára. A közös szabványok a következők:

IEC 60331 és IEC 60332: speciális követelmények vannak a kábelek tűzállóságára és égésgátló tulajdonságaira vonatkozóan.
UL 94: A műanyagok lángállóságát osztályozza.
BS 6387: Kiértékeli a kábelek teljesítményét olyan körülmények között, mint a láng, a hő és az ütközés.
RoHS és REACH irányelvek: A vegyületekben található veszélyes anyagok (például halogének) korlátozásai.

7. Környezeti és egészségügyi megfontolások
A környezetvédelmi előírások szigorodásával növekszik a piaci kereslet az alacsony füsttartalmú zéró halogén (LSZH) anyagok iránt. Ezek az anyagok égéskor kevesebb füstöt termelnek, és nem bocsátanak ki káros halogenideket, így alkalmasak zsúfolt helyeken vagy magas környezetvédelmi követelményeket támasztó helyekre.