PVC tápkábel/kábel keverék/főkeverék gyártó

Hogyan teljesít a PVC tápkábel anyaga különböző környezetekben (például magas hőmérsékleten, alacsony hőmérsékleten vagy párás környezetben)?

A PVC tápkábel anyagok teljesítménye különböző környezetekben jelentősen befolyásolhatja élettartamát és teljesítményét. Az alábbiakban a magas hőmérsékleten, alacsony hőmérsékleten és párás környezetben végzett teljesítményének elemzése látható:

Teljesítmény magas hőmérsékletű környezetben:
A PVC kábelek magas hőmérsékleten hajlamosak a termikus öregedésre, azaz az anyag molekulaszerkezete fokozatosan lebomlik, aminek következtében a kábel szigetelési teljesítménye csökken és törékennyé válik. Ez lerövidítheti a kábel élettartamát vagy biztonsági kockázatot jelenthet.
A PVC kábelanyagok magas hőmérsékletű teljesítményének javítása érdekében általában hőstabilizátorokat, például fémsó hőstabilizátorokat adnak hozzá, hogy késleltesse a hőbomlást és biztosítsa a kábel élettartamát magas hőmérsékletű környezetben.

Teljesítmény alacsony hőmérsékletű környezetben:
A PVC alacsony hőmérsékleten törékennyé válik, csökkenti rugalmasságát és hajlékonyságát, és hajlamos a repedésre, különösen, ha a kábelt hajlítani vagy nyújtani kell.
Alacsony hőmérsékletű környezetben a gyártás során lágyítók (például ftalátok) adhatók hozzá a PVC kábelanyagok rugalmasságának javítása érdekében, így azok alacsony hőmérsékleten is megőrizhetik jó mechanikai tulajdonságaikat, és elkerülhetik a ridegedést.

Teljesítmény párás környezetben:
Nedves környezetben a PVC kábelanyagok jó vízállóságot mutatnak, de a hosszú távú nedvességnek való kitettség továbbra is korróziót vagy a kábelfelület elöregedését okozhatja, különösen nedves környezetben, ahol vegyi szennyezés van.
A hosszú ideig nedvességnek kitett kábelek esetében általában vízszigetelő szereket vagy gombaellenes szereket adnak a PVC formulához, hogy fokozzák a nedvesség- és penészedésálló képességét, biztosítva a kábel biztonságát és hosszú élettartamát.

PVC kábelanyagok gyártása során hogyan válasszuk ki a megfelelő lágyítót a különböző rugalmassági követelményekhez?

PVC kábelanyagok gyártása során a lágyító megválasztása közvetlenül befolyásolja annak rugalmasságát és teljesítményét, ezért szükséges a megfelelő lágyító kiválasztása a különböző felhasználási környezeteknek és alkalmazási forgatókönyveknek megfelelően. A lágyítók kiválasztásakor a következőket kell figyelembe venni:

1. Rugalmassági követelmények
Magas rugalmassági követelmények: Ha a PVC-kábel anyaga nagy rugalmasságot igényel (például a gyakran hajlítandó kábeleknél), akkor általában ftalát lágyítószereket, például DOP-t (dioktil-ftalátot) vagy DINP-t (diizononil-ftalátot) választanak. Ezek a lágyítók jelentősen csökkenthetik a PVC üvegesedési hőmérsékletét, és jó rugalmasságot és rugalmasságot biztosítanak.
Közepes rugalmassági követelmények: Ha mérsékelt rugalmasságra van szükség, általában nem ftalát lágyítók, például DOTP (dioktil-tereftalát) választhatók, amelyek jó rugalmasságot biztosítanak, miközben jobb környezeti teljesítményt nyújtanak.

2. Környezetvédelmi követelmények
Magas hőmérsékletű környezet: Magas hőmérsékletű alkalmazásoknál jobb hőstabilitású lágyítókat kell választani, például foszfát lágyítókat vagy citrát lágyítókat. Ezek a lágyítók nem könnyen bomlanak le magas hőmérsékleten, és megőrzik az anyag rugalmasságát.
Alacsony hőmérsékletű környezet: Alacsony hőmérsékletű környezetben a lágyítószerek alacsony hőmérsékletű teljesítménye kulcsfontosságú. A kiváló alacsony hőmérsékleten teljesítő lágyítók, például a DOA (dioktil-szebacát) vagy a DOS (diizooktil-szebacát) kiválasztásával megelőzhető, hogy a PVC alacsony hőmérsékleten törékennyé váljon.

3. Elektromos teljesítményre vonatkozó követelmények
A kábelanyagok gyártása során a lágyítószerek elektromos tulajdonságainak meg kell felelniük az elektromos tulajdonságok romlásának elkerülése érdekében előírt követelményeknek. A jó elektromos tulajdonságokkal rendelkező, általánosan használt lágyítók közé tartoznak a trimellitsav-észterek és a foszfát lágyítók, amelyek nem befolyásolják a PVC szigetelési tulajdonságait, miközben megtartják a rugalmasságot.

4. Környezetvédelmi és biztonsági követelmények
Az egyre szigorodó környezetvédelmi előírások (például RoHS, REACH) miatt egyes speciális alkalmazásoknál ftalátmentes lágyítókra van szükség. Mint például az ATBC (tributil-citrát) és a DINCH (ciklohexán-dikarboxilát), ezek a lágyítók nemcsak jó rugalmassággal rendelkeznek, hanem megfelelnek a környezetvédelem és az alacsony toxicitás követelményeinek is, és széles körben használják az emberi szervezetnek jobban kitett kábeltermékekben. mint például az orvosi kábelek.

5. Tartóssági követelmények
A lágyítószerek kiválasztásánál figyelembe kell venni az öregedésállóságot és az illékonyságot is. Ha javítani kell a kábelanyagok tartósságán, választhat nagy molekulatömegű lágyítókat, mint például a TOTM (trioktil-trimellitát), amely alacsony illékonysággal és kiváló hő- és vegyszerállósággal rendelkezik, és alkalmas hosszú élettartamú kábelek gyártására.